Napjainkra minden hagyományos érték lehanyatlott, a liberális rombolás következtében. Ami egykor általános alap volt, ma már érthetetlen hóbort, maradiság, extremitás. Aki pedig azt képviseli, nyilván nem normális. Mivel eltér a beállított normától, nyilván minden elképzelése elavult, elvakult és életidegen. Gondolkodása, tervei, cselekedetei életszerűtlenek és életellenesek.
Egyesek elvakult, fanatikusnak tartanak bennünket. Gépemberek, mindenre elszánva. Akiknek csak elvakult hitük számít, az életet nem tisztelik. Még a sajátjukat sem. Akik alig várják, hogy lángba boruljon az ország, hősökként életüket áldozhassák eszméik oltárán. Más nem számít.
Aki ilyen szemszögből próbálja megítélni mozgalmunkat, annak tagjait, a mi világunkat, téved. Eszmeiségünk életigenlő eszmeiség. Cselekedeteink motivációja az Élet. Mind az egyén, mind a közösség szintjén. Mozgalmunkat olyan emberek alkotják, akiknek életük legfőbb értékmérője ez. Család, gyermekvállalás és nevelés. Nagy feladatok, egy életet igényelnek. A helytállás ezen a téren legfőbb kötelességünk. Az egyén szintjén az élet legnagyobb feladata. A 2005-os Kecskés Gábor emléktúrán a VTE-vezető beszédének központi gondolata is ez volt, miközben bajtársaink és gyermekeik ülték körül a tüzet.
